HTML

önkéntes eu-polgárjelölt

...legundorítóbb részletei röviden, tömören, lényegre törően.

akik mertek

2010.02.04. 19:53 Dani˙

Időkép

A sok szabadidőmben nem tudok magammal mit kezdeni és lám, idáig eszembe se jutott, hogy írhatnék egy ilyen blogbejegyzést, vagy mit. Pedig régen mindig sokat gondolkodtam, bizonyos időközönként azért elkezdtem összeszedni a gondolataimat és akkor aztán azt egybe leírtam. Ha jobban meggondolom a dolgot, most is csinálhatnám ezt, hiszen egy átlagos hétköznapon körülbelül 1,32 órát utazom, mennyi értékes elmélet pattanhatna ki az információkkal megtelt elmémből. De ez túl nehéz, reggel fáradt vagyok még, este meg már fáradt vagyok, úgyhogy inkább csak ülök és nézek ki az üres térbe. Az embert felzabálja az egyetem, meg az a sok okos dolog, amit belénk vernek... jut eszembe: még első napon, mikor bent ültünk az első előadáson és hallgattuk az első előadónkat (ez egy ilyen nap volt), azt mondta, hogy az egyetem arra hívatott (többek között) hogy átalakítsa gondolkodásmódunkat, háá na mondom, hát az enyémet nem fogja. Aztán később eszembe jutott, hogy talán mégis és észre se fogom venni. Néha rá kell jönni mennyire gyengék is vagyunk, minden csak a külső hatásokon múlik, mondjuk azért jó ez a rendszer, mert az ember maga választhatja meg a külső hatásokat. De persze a választás is csak az azt megelőző hatásokon múlik, konklúzió: jó helyre kell születni.
Egyébként az a bajom ezzel a liberális, egyéni felelősségre épülő gazdasággal, hogy hierarchizálja a társadalmat, és tökre aláássa az emberek demokráciába vetett hitét, mert nem is leszünk egyenlőek. És ami a legrosszabb, hogy lehet hogy valakinek éppen van egy csomó pénze, vagy csak ért hozzá, hogy kell kijátszani a rendszer szabályait, de közben nem is tehetséges (már ezen kívül) és nem is viszi előrébb a világot, sőt még csak boldogságot se okoz senkinek és mégis ő fog több lehetőséget (ami itt ugye a pénz) kapni ettől a rendszertől, pedig ez igazságtalan, mert csak önmagáért senkinek sincs joga élni. De persze én csak egy hippi vagyok, ezt mindig észben kell tartanom, nem is kell engem komolyan venni én se veszem magamat.
Juj, jut eszembe, ma élőben végighallgattam Orbán Viktor országértékelő beszédét, egyébként ezt már tavaly is megtettem, pedig ezek vagy 1 órásak. Ez az Orbán Viktor amúgy elég jó arc lehet, kár hogy politikus, meg hogy hatalom van a kezében, sokkal jobb lenne, ha inkább csak egy ismerős alkoholista lenne a sarki kocsmából (höhö sarki kocsma, még jó hogy a mi sarkunkon tényleg van), akkor dumálnék vele egy csomót. A fidesszel tudjátok azt hiszem az a baj, hogy nem nagyon beszélik meg egymással mit is fognak mondani, meg nem nagyon vannak terveik se, csak úgy odamennek, aztán majd lesz ami lesz. De legalább elég pofátlanok, meg korruptak, meg bunkók. Valójában a kapitalizmusban ezek az igazi erények, különben gyengének tartanak és eltaposnak. Ha erős jóléti országot akarunk akkor bunkó vezetőkre van szükségünk. Minden sikeres országnak az van, itt kedvességgel nem lehet vinni semmire. Nézzük csak meg Amerikát, ez az Obama túlságosan is békés, kedves ember, így már senki se veszi komolyan őket, a gazdaságuk hanyatlik. Pedig hát Kína egyre csak erősebb, persze mert egy kommunista rendszerben meg még egyszerűbb bunkónak lenni, még csak ez a látszólagos tapintatosság se kell. Ugyan már Obama nyomására mikor fog Kína bármit is teljesíteni? Soha. Ja igen, szóval Orbán Viktor azt mondta, hogy Kelet fele kell nyitni, mert most már oda helyeződik át a gazdasági nagyhatalom, ez azért egy elég jó gondolat. Kár, hogy minden konkrétumot mellőz, aztán mikor konkrétumok jöttek: Határozzuk el magunkat, teremtsünk 1 millió új munkahelyet, hát valójában a konkrétumok is mellőznek minden konkrétumot, ennél még az is jobb, mikor az (európai) zöld párt azzal kampányolt, hogy teremtsünk 5 millió új zöld munkahelyet európában. Ja ebbe legalább benne van az, hogy új meg zöld. Orbán Viktoréban csak az van, hogy új. Szóval a zöld párté sokkal jobb. Na most, hogy már elláttam kedves olvasóimat a legfrissebb politikai gondolataimmal is, térjünk át az életemre...

Anyáék hazajöttek és azt mondták, hogy cigiszag van a házban. Pedig szerintem nincs is, mondjuk ők nyilván jobban érzik. Ki kellett volna szellőztetnem, ájj pedig direkt figyeltem hogy csak kint cigizzünk, aztán már lehet később mégsem, ki tudja... Mert egyébként nem úgy kéne itt hagyni 1 hétre, hogy azt mondják nem jöhet ide SENKI. Lássuk a tényeket: apa is rendezett ebben a házban házibulit, pedig az ő szülei aztán tényleg szigorúak voltak, aztán nagy balhé is volt belőle, akkor hogyan várhatja el tőlünk, hogy mi ne tegyük. Elmondom, sehogy. Valójában pontosan tudja, hogy itt házibuli lesz, amikor nincsenek itthon, sőt azt is tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja és mégis: el kell játszani ezt az egészet, gondolom úgy gondolja, hogy ez a visszatartó erő, hogy ha majd azt mondja, hogy nem jöhet senki, akkor csak pár ember lesz, meg kis buli. Ha azt mondanák, hogy csak kevés embert hívjak és kis buli legyen, akkor majd biztos sok ember lesz, meg hatalmas buli. Ez olyan, mint amikor nem engedik, hogy kocsival vigyem el a barátaimat valahova (mikor úgyis arra megyek kocsival), mert akkor biztos majd bömböltetjük a zenét én meg játszom a laza,vagány sofőrt és összeütközünk valakivel. Kár hogy sose fogják megérteni, hogy én nem ilyen vagyok... De visszatérve a házra, azt az hiszem kijelenthetem, hogy kegyetlen és demoralizáló dolog a saját gyerekedtől elvárni hogy hazudjon neked, mégis mennyire tartja ezt helyes lépésnek nevelési szempontból? Gondolom nem is gondol erre, kár, pedig kéne... Amúgy meg nem liberálisan neveltek minket, hanem sehogy. Azt csináltunk, amit akartunk. Vagy ez a liberális nevelés? Na mindegy, én biztos nem így fogom a gyerekemet, adni fogok a kezébe könyveket (és nem Vonnegutot, hogy depressziós legyen, hanem Hrabalt, hogy életvidám és jó kedélyű), meg fogok beszélni vele egy csomót arról, hogy hogyan látja a világot. A Bibliáról még nem döntöttem, előbb nekem kéne elolvasnom, biztos van benne pár érdekes dolog, elvégre vagy 2000 éves. oké, hogy ő dönthet a saját életéről, de azért alapvető értékeket megpróbálhatok neki átadni szerintem, aztán meg vagy elfogadja, vagy nem, de szerintem így valójában több választási lehetősége van, szóval ilyen szempontból ez így liberálisabb nevelés. Nem is értem, hogy hagyhatták, hogy 3 éven keresztül számítógépezzek mindenféle szociális kapcsolat nélkül. Ha nem lett volna testvérem, most nem is tudom mi lennék. Valami hülye mérnök-informatikus : ).

9 komment

2009.12.10. 01:05 Dani˙

Fenntartható fejlődés

https://www.youtube.com/watch?v=6-k5CfFGDxg (egyáltalán nem szükséges megnézni). Ez volt/van nekem kirakva személyes üzenetbe msnen. Ez egy figyelemfelkeltő videó, azzal a céllal készült, hogy minél több ember lássa. Ha már megcsinálták, én támogatom őket. Aktualitása a koppenhágai klímacsúcs (ahol a 2012ben lejáró kiotói egyezményt (ami az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozó nemzetközi egyezmény) kívánják megújítani, vagy nem). Szeretnék tisztázni ezzel kapcsolatban pár dolgot.

Először is leszögezném, hogy ez az egész sokkal többről szól, mint a klímaváltozás. Nekem. Itt gondolkodásmódról van szó (mindenre ezt mondom, szerintem minden gondolkodásmód kérdése). Az alapvető problémám a fejlődés mértékével van. Mert mit tartunk most fejlődésnek? Hát sok mindent (én se értek hozzá persze olyan nagyon), de úgy alapvetően van nekünk ez a GDP dolgunk, ami alapján mérünk mindent. Mit mutat meg a GDP? Amúgy ehhez sem értek, de csak úgy nagy vonalakban, a GDP azt méri, hogy mennyit fogyasztunk. Na-mármost, ha jó sok követ meg olajat, meg aranyat meg tököm-tudja mit kitermelünk, meg behozunk mindenféle ilyen-olyan terméket, mindent elfogyasztunk és százmillió tonna szemetet termelünk, akkor királyak vagyunk, mert kurva jó a GDPnk. Most eszerint a mérce szerint mérünk, minden ország erre törekszik, ezt tűzi ki maga elé célul, minél többet fogyasszunk. Tegyük fel, hogy minden évben átlagosan nő minden országnak a GDPje 1%al. Na ez nagyon jó, örülünk, tapsolunk ujjongunk. Nem kell hozzá nagy matematikusnak lenni, hogy észrevegyük, hogy ez az egész dolog tart a végtelenbe. Termeljünk egyre többet, fogyasszunk egyre többet, többet, többet és így tovább a végtelenig. Ahhoz meg nem kell nagy környezetvédőnek lenni, hogy belássuk a föld készlete véges (az most mindegy, hogy a kőolaj-, ivóvíz-, vagy akármilyen készlete), tehát a kettő összeegyezhetetlen. Szerintem ez világos. Itt bukik meg ez az egész fejlődésmodellünk. Tarthatatlan, egyszerűen nem reális. Nem veszi figyelembe a korlátainkat, holott azok vannak. És az is mindegy, hogy most ez fel van e nagyítva, és igazából nem most, hanem csak 20 év múlva érkeznénk el arra a pontra, hogy elfogyott a kőolaj, a lényeg itt az, hogy ez a rendszer egyszerűen nem fenntartható. Azt hiszem, most már érthető mire is irányul ez a fenntartható fejlődésnek nevezett dolog. Itt nem arról van szó, hogy én most feltalálom a fúziós erőművet vagy teletelepítjük a sivatagot naperőművel és akkor kvázi ingyen lesz az energia, akkor minden szép és jó, akkor már járhatunk mindannyian kocsival. Nem, mert a kocsiknak kell váz, kell motor, kell út, egyszóval kell hozzájuk anyag. Anyagunk meg nem lesz végtelen. Egyszerűen nem, van egy adott mennyiségünk és kész. Ebből kell gazdálkodni. Az életstílusunkat, a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni. Ez így nem mehet tovább. Mi (európa és amerika) nagyon jól éltünk/élünk és ezt még talán el is bírná a föld. De itt van a nyomunkban például kína (nem kis létszámmal), akik még csak most adják be igényeiket a plazmatvre, a kőolajra, a terepjáróra, az energiára és anyagra. Ez így egész egyszerűen nem mehet tovább. Nincs rá kapacitás. A tények szerintem magukért beszélnek és az opciók is nyilvánvalóak: megoldjuk intelligensen, közösen, egymással kommunikálva. Vagy ragadjunk fegyvert és lőjük le a másikat -ahogy azt megszoktuk-, hogy az a kevés megmaradjon nekünk.

Egy lényeges ponthoz érkeztünk a történelemben, a koppenhágai csúcson most nagyon sok múlik. Itt most láthatjuk mit tanult az emberiség az elmúlt 60 évben egymástól és a múlt tanulságából.

14 komment

süti beállítások módosítása