Mióta egyetemre járok nem írok blogot. Ha néha írok az is szar. Lehet már nincsenek is gondolataim.
gondolataim: Az agy több százmilliárd neuronjai egy gigantikus fraktálhálózatban illeszkednek egymásba és két sejt egymás között több ezer szinaptikus kapcsolódáson kommunikálhat egymással. Ez ingerek továbbításán keresztül valósul meg, ami tulajdonképpen elektromos impulzusokat jelent. Tehát az agy egy óriási, bonyolult struktúrájú elektromos hálózat. Világos, hogy nekem (mint erre alkalmas villamosmérnöknek) kéne foglalkoznom az agy működésének feltérképezésével, aminek terén -lássuk be- nem állunk túl fényesen.
Ez egyébként egy felettébb izgalmas dolog. Képzeljünk el egy ügyesen alakított mágneses teret az agy körül, talán lehet befolyásolni az impulzusok terjedésének idejét, esetleg blokkolni is őket, vagy serkenteni mondjuk? A drogok hatása is ilyesmin alapszik nem? Hehe, kitalálhatnék egy szerkezetet, nem nem egy csomó szerkezetet, amibe csak két elem kell, esetleg az se, felrakod a fejedre (vagy a fejed köré, mondjuk a két füledre) és bumm, egy pillanat alatt megváltozna az agy működése, a dolgok egy picit szebbnek tűnnek, a problémák egy kicsit lényegtelenebbnek, megoldhatónak, az emberek kedves lényeknek, akiknek ugyan meg van a maga hibájuk, de ettől lesz szép és teljes az egész. Jó lenne, ha mindenki érezné ezt egy picit. Ha pedig már nem kell leveszed és huss, nem beszélve arról, hogy nem lenne lemenő szakasz, aminek valljuk be: nincs semmi értelme.
Nektek is úgy tűnik, hogy én leszek a modern drogkultúra megteremtője?. (anyának:) Természetesen nem jogilag, hanem biológiailag értem a drogot, mint tudatmódosítószert (tehát ide tartozik a kávé, cigi, gyógyszerek, alkohol...), lehetne jótékony célra is használni: antidepresszáns meg ilyesmik. Mindenképpen vizsgálat tárgya.
A drogoknál maradva, a minap utaztam haza Szabival (aki megbukott lineáris algebrából, így nem igen tudott tárgyakat felvenni ebben a félévben, aminek következtében rengeteg szabadidőre tett szert és most félelmetesen kiegyensúlyozott és békés lett, akire tényleg jó ránézni és tájcsizik (ami ilyen fura kínai zenére lassú mozgást jelent azt hiszem) és szuper, tényleg), aki kifejezetten elvont személy és nagyon sokat beszélgettünk nagyon fura dolgokról és sok mindenre rá is jöttünk és a bácsi aki mellettünk ült és én láttam hogy hallgat minket (nehéz nem egyébként) és láttam hogy néha fel fel kapja a fejét és vagy másfél óráig kibírta hozzászólás nélkül de Szegednél kitört és heves mutogatásba kezdett hogy határozottan a tudtunkra adja: az élet nem ilyen egyszerű ahogy mi gondoljuk. meg még egy csomó minden mást is mondott. és egyébként az is érdekes, hogy ha a magyar emberek nagy többsége igen ostoba és primitív, illetve nem is inkább olyan önző gondolkodású, aki nem törődik semmivel a világban csak a saját boldogulásával, szóval hogy lehet hogy a vonaton csak nagyon nagyon elvétve találkozok ilyen emberekkel és akikkel ott szóba elegyedek, gyakorlatilag mindenki borzasztó jó ember, tudjátok olyan okos, kedves meg szóval jó ember, és néha annyira meglepő, mikor találkozok egy magabiztos és intelligens emberrel és vonatvizsgáló, mert ő soha nem is akart más lenni és ő nem akar vállalkozást nyitni és nem akar óriási pénzeket kaszálni, ő csak szeretné hogy kapjon normális fizetést a becsületes munkájáért és szeretne elmenni a bükkbe sétálni hétvégenként és megbeszélni a barátaival az egyébként hihetetlenül értékes gondolatait és tényleg nem vágyik többre, és akkor azt látja, hogy leszakítják a felettesei az összes pénzt és nekik meg nem jut semmi és mindenki csalással érvényesül körülötte és szóval ez szar. én tényleg próbálok minnél több emberrel beszélni, mert annyira annyira érdekesek és egy kicsit félek is, hogy a vonat modernizációjával, a jó minőségű vonatokkal ez a közvetlenség el fog múlni, pedig nekem ez egy nagyon fontos dolog és amúgy is fura, hogy ezzel nem foglalkozik senki, csak azzal hogy nézzenek ki faszán az ülőhelyek, pedig nem ez a lényeg (illetve ezek szerint akkor mégis) és láttam nyugaton is, hogy annyira eltűnt az az intenzív hangulat a vonatokból, ami szerintem nagyon fontos egy ember életében és szeretném hogy a gyerekem is érezhesse ezt. de tudom hogy nem fogja. Egy szó mint száz (csodálatos ez a szófordulat) mélységesen egyet értettünk Szabival, hogy a magyar társadalomra most már nagyon ráférne egy jó adag marihuána és hogy igazából nekünk, akik ezt tudjuk és látjuk kéne küzdenünk azért, hogy igenis legalizálják, mert orvosi szakértelemmel támadva se gondolhatja senki se azt, hogy a fűnek a negatív hatásai károsabbak mint bármi más és persze személyfüggő, de én se szívtam már vagy 2 hónapja (na jó 1), mert nem volt kedvem, de lehet majd később lesz, de könyörgöm döntse el mindenki magának mit akar, nem ez a szabadság? . Egy szó mint száz (höhöhö) arra gondoltam, hogy a minden évben megtartandó legalizációs kampányrendezvény jövőre lehetne olyan, hogy a rendezvény legelején lenne egy tábla ami két fele mutat: balra: akik támogatják a legalizációt jobbra: akik ellenzik a legalizációt. és a jobb oldali részt is baromira megterveznénk és úgy kezdődne valahogy hogy egy hosszú részen kéne végigmenni, ahol lennének ilyen plakátok (amiket akár később fel lehetne használni hétköznapi kampányokra is) hogy lenne rajta egy szimpatikus arc mellé lenne írva, hogy 2 gyermekes családapa, bőrdíszműves.. (mittudomén ilyen példás dolgok, amik elmondhatóak egy emberről), és a végén meg ott lenne, hogy rendszeres marihuána fogyasztó és akkor alatta meg nagyobbal, hogy árt ő neked valamit?, de valós adatokkal, szóval értitek. na és akkor erre a sablonra egy csomó plakát, meg még lehetnének ilyen figyelemfelkeltő dolgok ott és akkor a végén meg lennének emberek, akikkel lehet beszélgetni, de tudjátok ilyen értelmes emberek, akik tényleg egészségügyileg meg a társadalmi hatásainak a szempontjából, egy csomó statisztikai adatokkal, felkészült, hiteles emberek, akikkel lehet erről beszélgetni, ha ellenzed. És tök jó lenne szerintem nyitni a másik szempont fele, hogy értelmes vita alakuljon ki és akkor lehetne több napos is és biztos benne lenne a híradóban meg minden és aztán elmennének oda egy csomóan. Na ezt találtam ki és szerintem tök jó!
Kurva intenzív érzelmi életem van mostanában és néha már lehet sok. de azért jó. vagy nem. nem tudom.
Az egyetemen meg csak nézem a félig könnyes szemeket, mert úgy érezte, hogy ez végre tényleg meglesz, de sajnos ez nagyon messze van a kettestől. Nálunk amúgy állítólag azért ilyen kevés év közben az elvárás (úgy értem, hogy lehetne több is, más szakokon több), meg azért van rengeteg pótlási lehetőség, mert a schönherz olyan kurva magas és évente 5-10 ember lett öngyilkos, mikor szigorúbbak voltak a követelmények... el is hiszem.
akik mertek