Kedves azthiszeminkábbmaradjonrejtveaneved!

Mivel olyan szépen megkértél, és mivel tényleg szívesen írnék (de idő és energia hiányában ezt nem tehetem meg), ezért inkább csak csináltam egy új skint a blognak (mert a változatosság gyönyörködtet), meg rakok ide pár képet, hogy milyen klassz helyen lakom. Amúgy megjegyezném, hogy tök demoralizáló dolog a BMEre járni, tanulsz egy csomót, tudsz mindent és kapsz egy kettest... Ha a közösségiben vagyok kora délután, akkor mindig csak hallgatom, ahogy jönnek fel a bmesek a városból és ebből, meg abból buktak meg és jövőre ezzel meg azzal csúsznak. Az egyetemen meg csak nézem a félig könnyes szemeket, mert úgy érezte, hogy ez végre tényleg meglesz, de sajnos ez nagyon messze van a kettestől. Nálunk amúgy állítólag azért ilyen kevés év közben az elvárás (úgy értem, hogy lehetne több is, más szakokon több), meg azért van rengeteg pótlási lehetőség, mert a schönherz olyan kurva magas és évente 5-10 ember lett öngyilkos, mikor szigorúbbak voltak a követelmények... el is hiszem.

Ugye van a víztorony rögtön, ahogy kilépsz a koliból az út közepén, ha sétálsz egy kicsit tovább van a tisztás, ahonnan lehet látni fél pestet, ez a hely tele van izgalmasabbnál izgalmasabb emberekkel, nyári síelők (ezek ilyen lánctalpakon csúsznak), extrém biciklisek, természetfotósok, szerelmesek, külföldi turisták...

Van az erdő, ami szép

és ha sokáig gyalogolsz van az Erzsébet kilátó, ami Budapest legmagasabb pontja, szóval állítólag onnan lehet látni az egész várost (valójában olyan valószínűséggel van köd azon a helyen, hogy gyakorlatilag nem sok esélyed marad valóban látni onnan valamit, nekem pl még sosem sikerült). Mindenesetre, most nem ilyen közhelyesen, de a béke szó elég jól jellemzi ezt a helyet.