Kedves blogom!
Szeretnék egy pár szót mondani az életről. Az élet egy igen fontos dolog. Létfontosságú. Ez így nem igaz, mert attól még lennének létező dolgok, csak nem lenne ki felfogja őket és nem lenne nézőpont sem. Nem tudom, hogy ebben az esetben mennyire lehetne létezőnek tekinteni a dolgokat. Azt hiszem hiszek az életben, hogy az élet kell hogy legyen, különben nem lenne semmi más sem. Ezt nincs mire alapoznom, ez igaz. Amúgy a szabad akaratban is hiszek. Erre több elméletet is kifejlesztettem, de a legközérthetőbb a most következő. Előtte még ki kell fejtenem egy másik elméletemet is, hogy érthető legyen: ez persze triviális, de hátha csak szerintem. Ugye napjainkban elterjedt nézetek szerint több dolognak is különálló fizikája van, ezt most úgy értem, hogy van az energiaminimum elve (hogy minden részecske az elérhető legkisebb energiájú helyzetre törekszik), de mondjuk itt vannak a kötési energiák (az atommagban protonok, meg neutronok vannak, azaz semleges meg pozitív töltésű részecskék, pedig a pozitívaknak szét kéne taszítaniuk egymást az előző szerint), vagy itt van a fény kettős természete (hogy a fényről alkotott modellünk szerint a fény hullám és részecske is, de attól még, hogy azt mondjuk kettős természet, nincs megmagyarázva a dolog, és nincs feloldva az önmagával alkotott ellentmondás). Persze ezek nyilván csak az emberi elme által alkotott modellek, és kicsi a valószínűsége, hogy a valós folyamatoknak bármi köze lenne ezekhez (azon kívül, hogy végeredményben ugyanúgy működnek, ezért alkalmazhatóak a modellek). De hogy számomra egyértelműnek tűnik, hogy létezik egy univerzális törvény, ami szerint minden működik és aminek a modelljével mindent meg lehet magyarázni. Nyilvánvaló, hogy az elektron nem tudja felmérni a helyzetét és mérlegelni, hogy neki most melyik helyzet lenne a jobb, és mindezt tökéletes pontossággal. Kell egy törvény ami mozgat mindent, ami miatt az elektron az atommag köré beáll egy pályára és ami miatt az atommag egyben marad és ami miatt a fény hullám és részecske is, ami miatt létezik tömegvonzás (mert oké, hogy a tömegek vonzzák egymást, de miért?? különben is mi a tömeg egyáltalán?), meg úgy minden miatt. Szóval egyezzünk ki abban, hogy nyilván nincs külön fizikája a kis dolgoknak, meg a nagy dolgoknak, meg külön a fénynek, meg külön ennek, meg annak (már csak azért sem, mert hol lenne az átmenet és mi lenne az egyáltalán?). Szóval (visszatérve az elméletemhez), tegyük fel, hogy tisztában vagyunk ezzel az egy törvénnyel (nevezzük most így) és tegyük fel, hogy tudjuk a világegyetem kezdeti állapotait is, és tegyük fel, hogy van egy megfelelő gyorsaságú számítógépünk, amikbe ezeket beprogramozhatjuk. Tehát bele van programozva a kezdeti állapot, meg az egy törvény, ami szerint minden működik. Tegyük fel, hogy elindítottuk ezt a programot. Elkezd futni, szépen kialakul a világegyetem (persze tegyük fel, hogy most egy monitoron az egész világegyetem bármely pontját tudjuk nézni, miközben a program fut és kezeli az összes létező folyamatot az univerzumban, hiszen ezek továbbra is működnek az egy törvényünk szerint). Na jó most beletekerünk az egészbe (a program természetesen tudja az egy törvényt ami szerint működnek a dolgok, úgyhogy nyilván nem jelent neki problémát a tekerés, ami csak annyit tesz, hogy meggyorsítjuk a 4. dimenziót (az időt ugye)). Szépen tekerjük az időt, kialakul a földünk (mondom a monitoron bármely pontját tudjuk nézni a térnek), tekerjük Babiloni birodalom, egyiptomi, görög, római... I. világháború, II... Odatekerjük az időt, és a monitorunkat is odaállítjuk, ahol éppen vezérlik ezt az egész programot. És akkor előretekerjük a jövőbe az időt (ez ugye lehetséges, hiszen a program tudja az egy törvényt ami szerint működni fog a világegyetem továbbra is). Na most már, ha a monitoron az van, hogy én 5 perc múlva balra felemelem a kezem (mondjuk feltettük, hogy én vagyok a vezérlő szobában, meg én vezérlem a programot), akkor én 5 perc múlva ne tudnám csak azért is jobbra felemelni a kezem? Szerintem de, fel tudnám, sőt akármi mást is megtudnék csinálni, attól függetlenül, hogy ez a program mit mutatott nekem. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember nem csak azokból a fizikai, meg kémiai folyamatokból áll, mert van szabad akarata, és itt van ez a program, ami tudja az összes kémiai meg fizikai feladatot kezelni és megmutatná nekem mit csinálok azok szerint. De én biztos hogy meg tudnám csinálni pont az ellenkezőjét is. Pont azért, mert képes vagyok felfogni, ítélni és az akaratom szerint cselekedni. Szóval hiszek a szabad akaratban. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy higgyetek Istenben. Sőt még csak nem is azt, hogy én hiszek benne, de szerintem a szabad akarat tényleg létezik. (Egyébként ha az egész dologból kihagyjuk az egy törvényt, és úgy értelmezzük, hogy az összes létező törvényt, ami szerint működik a világegyetem (de mondom, szerintem ez baromság, nyilván csak egy van) beleprogramozzuk a programunkba, akkor is eljátszható ez az egész dolog és akkor is végeredményben idejutunk).
Azért tanulok sokat az egyetemen, hogy jó szakember legyek, mert tudom, hogy a hátralévő életemben csak akkor fogom jól érezni magam, ha tökéletesen érteni fogok a szakmámhoz. Sokaknak úgy tűnhet, hogy elpazarlom az egyetemista (legszebb) éveimet az bmen a sok tanulással, pedig nem, én csak felépítem a hátralévő életem alapjait. Enélkül később sokkal szarabb lenne, mint amennyire most rosszabb annál, mintha nem ezt csinálnám.
Egyébként meg élvezem az egyetemet, sok mindent tanultam itt, tulajdonképpen már most is egy kiváló szakembernek érzem magam. Írnék egy pár sort a tantárgyaimról.
A számítástudomány alapjai nagyon a szívemhez nőtt, ez az egyik olyan dolog, amitől úgy igazán mérnök lesz a mérnök. Nem csak megtanuljuk az algoritmusokat és a különféle absztrakt matematikai műveleteket, hanem felülről becsüljük az algoritmus lefutásához szükséges lépésszámot. Ez annyit tesz, hogy most már ha írok egy programot, akkor nem csak úgy megírom hogy működjön, hanem úgy végiggondolom, hogy melyik típúsú megoldás a gyorsabb, így egy lehető leggyorsabb, legoptimálisabb programot tekintek csak késznek. Csodálatos.
Az analízis tantárgy nem tartozik a kedvenceim közé, az előadó (nxuen kíguen ky, nxky, kóreai) miután bemutat egy matematikai gondolatmenetet gyakran mondogatja, hogy ezt nem magyarázom el, mert úgyse értenék. Na az ilyen dolgokról nem sok jó véleményem van. Egyébként integrálás, deriválás, határérték, ilyesmik, kétség nem fér hozzá, hogy erre is nagy szükségem lesz a későbbiekben.
Az anyagtudomány igen izgalmas tantárgy, megtudtam miért is süllyedt el a Titanic, meg hogy hogyan működik a mágnesesség, az elektromos vezetés, hogyan épülnek fel az anyagok, hogyan néz ki a szerkezetük, hogy szennyeződnek be és hogyan oldják egymást...
"Mint azt holnap már látták", hangzik gyakran a digitális technika gyakorlatvezetőnk szájából, ezek után a mondatok után néha nem teljesen értem mi történik, de amint eljön a holnap és előadáson meg is tanítják az elméletét, mindjárt világossá válik a dolog, csak a sorrendet nem teljesen értem. Egyébként ez a szakunk főtantárgya, itt megtanuljuk hogyan is épülnek fel alapjaiban az ilyen elektromos vezérlőrendszerek. Ezt a tantárgyat is nagyon kedvelem, hiszen ez is a dolgok alapjait tanítja meg, és én igazán az alapokat szeretem megtanulni, hisz ha azt tudja az ember, akkor tud mindent.
A programozás alapjai nevezetű tantárgy pedig magáért beszél, itt még hozzáfűzném, hogy C nyelven tanulunk programozni, ami szintén egy olyan dolgok alapjai dolog (ezen a nyelven meg lehetne írni egy operációs rendszert, ami már egészen közvetlen kapcsolatban áll a gép fizikai dolgaival, aminek az alapjait meg megtanulom digitális technikán, annak az alapjait(azaz az azt felépítő anyagot és az azt az anyagot felépítő atomszerkezetet) meg anyagtudományon, mit akarhatnék még tudni?).
Hosszabb távú terveim az elkövetkező 5-6 évre: Mivel a kollégiumban fel kell vennünk 9 kreditet, úgy döntöttem heti 2 német és heti 2 angol órát fogok felvenni, mert így van értelme ennek az egésznek. Pár éven belül leteszek felsőfokú nyelvvizsgákat mindkét nyelvből éss a villamosmérnöki bsc diplomám megszerzése utána felvételizek fizikus mscre (természetesen felvesznek), aztán annak az első félévében villamosmérnöki mscre és mindkettőt elvégzem, így még pont az államilag támogatott félévekben maradok. Mert-hát a villamosmérnöki nekem csak egy szakma, valójában mindig is fizikus leszek.
Az életem jelentős változásokon ment keresztül és én magam is más ember lettem. Elköltöztem, beiratkoztam, levágattam a hajam... sajnos nehezen váltok a régi jól bevált dolgokról az újakra (biztos mert a lelkem mélyén egy konzervatív fasz vagyok), de a régebbi életemben már olyan jól kiigazodtam, de azért ez is nagyon jó, csak tényleg nehéz hozzászokni. Ez bizonyára mindenkivel így van, csak a nagy különbség ott van, hogy ki hogy reagál rá. Én például csak megszeppenve állok, hogy most meg akkor mi van, nem is értem. Sokan meg belevetik magukat az új életbe, beilleszkednek és megpróbálják jól érezni magukat. Én is próbálnám ezt, de annyira idegen és kibaszott unszimpatikus ez az új társaság, hogy talán most ezt kihagyom és inkább várok a jó arcokra. Igazából a legnagyobb problémám, ami nélkül valószínűleg nagyságrendekkel könnyebb lenne, hogy itt egyszerűen nincs helye a párkapcsolatosoknak, ők senkit se érdekelnek, ez tök szemétség, mert igazából én is jófej vagyok, csak szimplán nem akarok megdugni minden éjszaka valaki mást. Nem értem, miért olyan nagy probléma ez. Igazából nem is az, csak hát hogy érezze jól magát az ember egy buliban, ha ott mindenki csak nyomulni akar a másikra. Aki nem jön be, azzal már szóba se állnak, mert pazarlás. Jó jó, tudom hogy vannak itt is számomra megfelelően jó fej emberek, csak sokkal nehezebb megtalálni őket. Persze a srácot, aki körbeugrálja koncerten a közönséget és minden létező nőstény nemű lényt le akar smárolni, őt bezzeg könnyű lenne megtalálni, de vele meg ki a fasz akar barátkozni. Szóval nehéz és hosszú idő kiépíteni a kapcsolati rendszert, amiben jól érzi magát az ember, de azért egyre inkább úgy tűnik: lehetséges. Itt van például a szobatársam, Hirs Zoli. Mostantól ő a kedvencem ebben a kollégiumban, ő az akire még a legrosszabbak (mármint a második legrosszabbak, mert természetesen toronymagasan ő az első) is rá szólnak, hogy halkabban üvöltse a fasszopó Újpest szókapcsolatot az igazgatói beszéd (vagy mi) alatt. Az igazgató persze nem mer rá szólni, mert most mit mondjon, nevetséges lenne igazgatói figyelmeztetés - fenyegetésekkel dobálózni, persze az szerintem már eddig is nevetséges volt. Szóval mint az megmondva van, azaz maszat már egy mondatban megfogalmazta, a felsőoktatás igen haladó gondolkodású és ezáltal csodálatos. 
akik mertek