Az a vicces a blogokban, hogy akkor nem ír az ember rá, amikor tényleg lenne mit, naponta száz meg száz oldalt, mert akkor nincs ideje rá. Amikor meg van ideje, akkor nem történik semmi, szóval csak valami unalmasat lehet írni, vagy pedig a távolabbi emlékekből felidézni, de azokról meg ki tudja, hogy igaz-e vagy sem.

Az életem jelentős változásokon ment keresztül és én magam is más ember lettem. Elköltöztem, beiratkoztam, levágattam a hajam... sajnos nehezen váltok a régi jól bevált dolgokról az újakra (biztos mert a lelkem mélyén egy konzervatív fasz vagyok), de a régebbi életemben már olyan jól kiigazodtam, de azért ez is nagyon jó, csak tényleg nehéz hozzászokni.  Ez bizonyára mindenkivel így van, csak a nagy különbség ott van, hogy ki hogy reagál rá. Én például csak megszeppenve állok, hogy most meg akkor mi van, nem is értem. Sokan meg belevetik magukat az új életbe, beilleszkednek és megpróbálják jól érezni magukat. Én is próbálnám ezt, de annyira idegen és kibaszott unszimpatikus ez az új társaság, hogy talán most ezt kihagyom és inkább várok a jó arcokra. Igazából a legnagyobb problémám, ami nélkül valószínűleg nagyságrendekkel könnyebb lenne, hogy itt egyszerűen nincs helye a párkapcsolatosoknak, ők senkit se érdekelnek, ez tök szemétség, mert igazából én is jófej vagyok, csak szimplán nem akarok megdugni minden éjszaka valaki mást. Nem értem, miért olyan nagy probléma ez. Igazából nem is az, csak hát hogy érezze jól magát az ember egy buliban, ha ott mindenki csak nyomulni akar a másikra. Aki nem jön be, azzal már szóba se állnak, mert pazarlás. Jó jó, tudom hogy vannak itt is számomra megfelelően jó fej emberek, csak sokkal nehezebb megtalálni őket. Persze a srácot, aki körbeugrálja koncerten a közönséget és minden létező nőstény nemű lényt le akar smárolni, őt bezzeg könnyű lenne megtalálni, de vele meg ki a fasz akar barátkozni. Szóval nehéz és hosszú idő kiépíteni a kapcsolati rendszert, amiben jól érzi magát az ember, de azért egyre inkább úgy tűnik: lehetséges. Itt van például a szobatársam, Hirs Zoli.  Mostantól ő a kedvencem ebben a kollégiumban, ő az akire még a legrosszabbak (mármint a második legrosszabbak, mert természetesen toronymagasan ő az első) is rá szólnak, hogy halkabban üvöltse a fasszopó Újpest szókapcsolatot az igazgatói beszéd (vagy mi) alatt. Az igazgató persze nem mer rá szólni, mert most mit mondjon, nevetséges lenne igazgatói figyelmeztetés - fenyegetésekkel dobálózni, persze az szerintem már eddig is nevetséges volt. Szóval mint az megmondva van, azaz maszat már egy mondatban megfogalmazta, a felsőoktatás igen haladó gondolkodású és ezáltal csodálatos. 

Nagyon örülök neki, hogy eurotripp után költöztem Budapestre, így igazán tényleg nagyon meg tudom becsülni ezt a várost, mert európai szinten is tényleg fantasztikusan csodálatos. Csak nehéz kiigazodni benne, dehát így van ez a fővárosokkal. Tegnap leszálltam a Deák téren, hogy megnézzem, hogy van 3 metro vonal egy megállóban, megnéztem, szintenként faszom. Aztán gondoltam eszek valamit, elindultam hát az első utcában, először hirtelen díszköves lett alattam a talaj, majd üvegszerű épületek kezdtek az út két oldalán lenni, mikor megláttam, hogy a mellettem lévő kávézóban csak két ember van, és az egyik Gyurcsány Ferenc, gondoltam ez nem az a hely, ahol én enni fogok, pedig akkor már tök sokat sétáltam. Úgyhogy inkább elmentem a Moszkva térre és ettem egy hamburgert, azzal a hellyel viszont ár/minőség arányban nagyon is meg voltam elégedve. Az embernek bele kell nyugodnia hogy csóró egyetemista, még ha nem is csóró.
Igen, a hétköznapjaimat mostanában nagyrészt egyedül tengetem, mert nincs kedvem barátkozni a sok hülye tankörtársammal. Múltkor nagyon megerőltettem magam és megpróbáltam, de miután a rendkívül okos külsejű (de persze külső alapján nem szabad ítélni, ezért is hallgattam meg mégiscsak) csoporttársam kifejtette, hogy Magyarországon azért van az ami, mert azt akarják hogy innen mindenki elmenjen és egy új államot akarnak létrehozni a kínaiaknak meg a négereknek, akkor jót kuncogtam magamban, de inkább hagytam ezt a dolgot. Különben sincs kedvem hallgatni, a nem vagyok rasszista, de az ember színe fehér megnyílvánulásokat. Vidéki parasztok : ). Azért nagyon örülök, hogy kirúgják a villamosmérnökire felvett hallgatók felét, rá is fér erre a bandára, csak tudnám minek kell elbaszni a szegény leendő kőműves, villanyszerelő, eladó meg miegymás munkások életéből egy évet (és ezt most nem úgy mondom, mert én tényleg nagyon is megbecsülöm az ilyen típusú és főleg a fizikai munkát).

Most megjött Zoli (a szobatársam ugye) barátnője, Edit. Biztos nagyon kedves és jófej, mert Zoli is az. Ez a kollégium igazán nagyszerű, itt a XII. kerület (fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy Magyarország legdrágább környéke) közepén. Van szembe velünk két kastély, amiknek van egy külön kis bódéjuk, ahol van 4 rendőr éjjel nappal (éjjel többnyire alszanak, nappal, a villák kapui előtt állnak is beszélgetnek), ha valaki így érzi biztonságban magát, hát legyen... Tulajdonképpen tök jó, ettől én is biztonságban érzem magam. 
Bejött a szomszéd szobából a srác, hogy elnézést kérjen, hogy a tegnapi buli közepette (ami olyan volt, hogy ihaj csuhaj, csak nem nagyon lehetett senkivel se táncolni, mert ugye mindenkire nyomult valaki) itt az erkélyünkön (ami akkora, hogy ilyet még ember nem látott) rám szólt (na jó csak vicceltem, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni), hogy majd holnap jól elbeszélget velem, amiért odahánytam az ablakuk alá, pedig nem is én voltam, hanem Attila, jól meg is mondtam neki, azt mondta hogy akkor majd vele is elbeszélget, szóval elnézést kért, hogy néha, ha részeg arcoskodik. Semmi baj - mondtam én. Szóval zajlik itt az élet, azt hiszem kimegyek, mert kint bográcsoznak a többiek és tök másnaposak, szóval ez egy kitűnő alkalom, hogy egy kicsit jobban megismerjek mindenkit, mert itt jófejek az emberek, mert itt felvételi elbeszélgetés van és csak kivételesen intelligens emberek kerülnek ide. Na jó ez nem igaz, de tényleg nem engednek be ilyen suttyó arcokat, mint ami a villamosmérnöki nagy része. Ja, hogy bográcsoznak, akkor először a boltba megyek és veszek pár sört, hogy mire Bori ideér megfelelően ittas legyek, ahhoz, hogy azt mondhassa, hogy milyen sör szagú vagyok. Attól aztán férfinak érzem magam : ).
Attila felhívott a szobatelefonon, hogy a szobámban vagyok e. Mondtam hogy igen, ott vagyok.

Köszönöm a lehetőséget, a viszontlátásra. (az én címem is rejtvény : )