Szervusztok kedves olvasóim!
Azt hiszem tartozom egy magyarázattal az új képet illetően, ami, a szokásostól teljesen eltérően, nem is egy igazi fénykép, vagy valami fényképszármazék, hanem egy grafika. Méghozzá egy nagyon szép, najó, szerintem tök jó. Aki most azt mondja, hogy a színsémája nem teljesen illik az oldaléhoz, annak... hááát....tulajdonképpen... igaza van, de ez természetesen direkt van így. Ennyire alternatív vagyok. Ezzel a magyarázkodást be is fejeztem.

Döcögtem a vonaton Szolnok felé még pár emberrel együtt -mert éppen a fizikaversenyről tartottunk hazafelé (ami nemzetközi, mert indul két román iskola is, najó lehet csak 1)-, és hát szóval azt találtuk ki, a kedves drága kalauznő segítségével, hogy nem megyünk el Szolnokig, hanem Szajolnál leszállunk és ott felszállunk a Szolnokról Debrecenbe tartó vonatra, hiszen csak ezzel a furfangos módszerrel érhetjük el a másik járatot, máskülönben nagy valószínűséggel lekéssük a vonatot (Szajol a Szolnok előtti -illetve a másik vonat esetében utáni- megálló). Persze hogy elérik, nem szokott ez késni, nyugodjanak meg. Na szóval leszállunk, sehol egy utas, se egy vonat, tehát szemmel láthatólag nem teljesen jött össze a tervünk. Persze ez csak a látszat, úgyhogy inkább csak nézünk a kalauznőre és megkérdezzük tőle, hogy mikor is jön az a bizonyos másik vonat. Hát az meg látván helyzetünket és levonva a megfelelő következtetéseket, majd megállapítva a jelen esetben legmegfelelőbb viselkedést gyorsan int a táblájával, felpattan a vonatra, "én nem tudom", és a vonat elrobog, höhö mint valami huligán. Mi meg ott voltunk másnaposan, 40 fokban, az Alföld közepén, víz és élelem nélkül, ráadásul az egyik társunknak lőtt sebe volt. Na jó, nem. De tényleg elég meleg volt. Na szóval Szajolban ragadtunk 2 órára. Szerencsére egy kocsmát találni 2 percbe került (az elindulunk az első úton, amit meglátunk módszerrel), úgyhogy bandi bácsi kocsmájának vendégei voltunk egy pár órára. Igazán hangulatos hely egy szép nyári vasárnap délután egy falusi kocsma, gyakrabban kéne ilyen helyekre járni. A kerthelyiség általában, vagy inkább mindig fedett és általában, vagy inkább mindig valami színes anyaggal oldják ezt meg, szóval általában, vagy inkább mindig olyan színű minden a fedett részen. Ha eszerint csoportosítjuk a kocsmákat, akkor ez a sárga kategóriába tartozik (azt hiszem a zöld az gyakoribb). Tényleg hangulatos kis falu és kocsma volt. Az állomásról ez nem mondható el, mert kaptak 7 milliárd forintot az új állomás építésére. Ami tényleg nevetséges, meg nem is hinném el senkinek, ha mondaná, de miért írják ki óriásplakátokra, hogy mindenki lássa? Szóval elég modern volt a dolog, nem teljesen illett bele a képbe. Továbbá (azon kivül, hogy szerintem olcsóbban is lehetne állomást építeni) nem értem 25 fokban miért fűtenek, és ha már fűtenek, akkor miért megy a légkondi is, mondjuk én biztos nem értek hozzá, azért nem tudom felfogni ezeket a dolgokat.

Azt hiszem tanulni fogok érettségire. Lehet semmi értelme, meg időpocséklás, meg ilyesmi, de végülis csak most tanulok utoljára törit, irodalmat, nyelvtant, sőt talán még angolt is : ). Szóval ezekből amit idáig, meg amit még az érettségiig elsajátítok, nagyjából ennyit fogok tudni. Én pedig ugye roppant művelt ember szeretnék lenni. Tanulni nem olyan nehéz egyébként, csak meg kell teremteni hozzá a kellő környezetet. Ez például télen lehetetlen, mert nap mindenképpen kell hozzá, szóval én télen nem szoktam tanulni, de szerintem más is így van ezzel. Azt hiszem a tavaszi szünetben majd felverek egy sátrat a kertben és oda fogok menni tanulni, mert a sátrakban olyan békés hangulat van. Legalább olyan békés mint ez a kép, a fejléc, vagy hogy nevezik, szóval ami így itt van felül. peace&love.
Ma se fogok eleget aludni, pedig tegnap a kedves iskolatársaink részegen elszórták a kulcsaikat (a szállásukhoz, a fizikaversenyen), és mivel ők voltak a részegebbek és ők feküdtek le hamarabb, evidensnek tünt számukra, hogy akkor a mi ágyainkba fognak aludni. Ami így is lett, csak nekünk a koli aulájában kellett összetolt kanapékon. Áá egyébként elég kényelmes volt. Jók ezek a fizikaversenyek én szerettem őket, kár hogy ez volt az utolsó.