A vízesés mellett békésen hajolt alkonyatba a délután. Ibrahim nagyon kortyolt a borból, majd visszatette az üveget hűsölni a tó vizébe, és egy dobozból vékony pálcika hasist vett elő.
Ibrahim egy mohamedán falu muktárja. A vizet a szomszédos zsidó falutól kell "bérelniük", mióta azok mellettük telepedtek le és megvásárolták a vízzel való rendelkezés jogait. Bérleti díjként a zsidók vezetője, Gideon mindössze békét kért.
- Nekem csak egy csöppet - mondta Gideon. - Ma még nehéz megbeszélés vár rám holmi hivatalnokokkal. Gideon jól megszívta a pipát, élvezettel felnyögött, és ismét elterült a földön.
- Tudod, hogy igazán büszkék lehetünk? A völgyben mindvégig nyugalom volt a zavargások alatt.
- Mi mást tehettünk volna? - kérdezte Ibrahim. - Te kezeled a zsilipet, ki vagyunk neked szolgáltatva.
- Tegyük fel, hogy nem léptünk volna egyezségre a víz miatt. Akkor azt mondod az embereidnek, hogy vegyenek részt ők is a zavargásban?
- A nyári hőségben az én embereim el vannak csigázva. Mintha minden erőt kiszívtak volna belőlük. De ugyanakkor aggódnak az őszi aratás miatt; halmozódik bennük a feszültség, és előbb-utóbb robbannia kell. És a szorongást, a nyugtalanságot a vallás tereli mederbe. Ezen a vidéken a gyűlölet szent érzés. Öröktől velünk van, örökké velünk marad. Ha az emberek tűzbe jönnek, mit számít egy szem muktár? Nem állhatok meg egymagam az áradattal szemben. Látod, Gideon, ezért van az, hogy csak ámítjátok magatokat. Akármit csináltok, nem tudtok bánni velünk. Néha éveken vagy évtizedeken át úgy látszik, hogy békében élünk veletek, de valahol a lelkünk mélyén a bosszú reménye soha nem alszik ki. A mi világunkban semmilyen vitát nem lehet egyszer s mindenkorra lezárni. A zsidók elleni háborúskodás pedig örökre elkísér bennünket.
- Vajon akkor bánunk-e okosan az arabokkal, ha mi is úgy gondolkodunk, mint ők? - töprengett hangosan Gideon.
- Éppen ez a bökkenő. Ti soha nem tudtok úgy gondolkodni, mint az arabok. Te magad talán még tudnál, de a néped soha. Mondok egy példát. A vízről szóló egyezségünkben van egy pont, amit nem mi akartunk. Eszerint az egyezség csak akkor veszti hatályát, ha bebizonyosodik, hogy egy tabahi lakos bűnt követett el ellenetek. De tegyük fel, hogy a bűnt a mufti emberei követnék el. Akkor mit csinálnátok? Elvágnátok a vizünket?
- Szó sincs róla. Csak nem büntetnénk meg egy egész falut olyasvalamiért, amit nem ti műveltetek.
- Na látod, ez az - mondta Ibrahim. - Ebből is látszik, hogy gyengék vagytok, és ez okozza majd a veszteteket. Bolondok vagyok, ha irgalmat gyakoroltok, mert hasonlót tőlünk nem várhattok soha.
- A zsidók száz meg száz országban ezerszer meg ezerszer esedeztek irgalomért. Hogyan tagadhatnánk akkor meg ugyanezt másoktól?
- Mert ez itt nem az irgalom földje. A nagylelkűségnek a mi világunkban nincs helye. A zsidó eszmények errefelé nem válnak be. Ti idejöttetek, és szétzúztátok a rendet, amit mi a sivatagból teremtettünk magunknak. A ti szemetekben a bazár csupa zűrzavar; de mi eligazodunk benne. Úgy lehet, a ti szemetekben az iszlám maga a fanatizmus, de mi az iszlámnak köszönhetjük, hogy elviseljük nehéz, mostoha földi életünket, és felkészülhetünk a boldogabb életre, amely a túlvilágon vár.
- Énszerintem nem szükségszerű, hogy a mohamedánok élete ezen a földön értelmetlen legyen, és csak azért éljenek, hogy felkészüljenek a halálra. Nem lehetséges-e, Ibrahim hadzsi, hogy az iszlám csak ürügy nektek? Ürügy, hogy kiszínezzétek a kudarcaitokat, hogy zokszó nélkül belenyugodjatok a zsarnokságba, hogy ne kelljen kemény munkával és sok leleménnyel jobbá tennetek ezt az országot?
- Ugyan már, Gideon. Mi történnék, ha az én szegény népem megtanulna írni-olvasni? Egykettőre csupa olyasmit akarnának, amit úgysem kaphatnak meg. Ti a nagyvilágban élő zsidóktól megkaptok minden pénzt, amit csak kértek. Favzi Kabir ugyan mit adna nekünk úgy, hogy ne ő járjon jól rajta? Nem, nem, Gideon: a zsidók le akarják rombolni azt az életmódot, amelyre születtünk, amely megfelel nekünk. Hát nem érted? Valahány betolakodó idejött, mind olyan életet hozott magával, amelyik nem nekünk való.
- Látod, Ibrahim, most rátapintottál. Az iszlám többé nem zárkózhat el a világ elől. És mi, zsidók, most hogy itt vagyunk, ablakot nyithatunk nektek a világra.
 Ibrahim megrázta a fejét.
- Valahányszor idegenek akartak diktálni nekünk, baj lett belőle. Először jöttek a keresztesek, aztán a törökök, aztán az angolok, aztán a franciák... És mindegyik azt papolta: rosszul élünk, ezentúl mindent másképpen kell csinálnunk.
- Csak egy dologban tévedsz. Ezen a földön a zsidók is otthon vannak. Ugyanattól az apától származunk. Mindketten Ábrahámnak fiai vagyunk. És apánk házában mindkettőnk számára kell hogy legyen hely. Csak egyetlen kis szobát kérünk, semmi többet.
- Nézz tükörbe, Gideon. Milyen színű a szemed? Idegenből jöttél; idegen vagy.
- Palesztinában mindig éltek zsidók is, arabok is, és ez így is marad. A szemünk akkor vált kékké, amikor ellenséges világban bolyongtunk, de közülünk sokan megelégelték ezt. Úgy éreztük, haza kell térnünk.
- És azt akarjátok, hogy mi fizessünk a bűnökért, amiket a keresztények elkövettek ellenetek- mondta Ibrahim.
- Fizetni, Ibrahim? Ez az ország nem a tiétek. Réges-rég lemondtatok róla. Nem harcoltatok érte, nem dolgoztatok érte, még csak saját országotoknak sem hívtátok.
- Ti pedig a magatok képére akartok új Palesztinát teremteni, és közben bennünket ismeretlen világba hajszoltok. Nekünk olyan otthon kell, amelyet megértünk, amellyel megbirkózhatunk, ti pedig csak összezavartok bennünket.
- Miért nem tesztek legalább néhány apró lépést? Miért nem engeditek például a gyerekeiteket a kórházunkba? Akkor nem halnának bele a tüdőgyulladásba vagy a hasmenésbe, és nem vakulnának meg a trachomától.
 Ibrahim most először látszott bosszúsnak; érződött, hogy véget akar vetni a beszélgetésnek.
- Allah rendelése, hogy a gyengék, mint a gyom, kipusztuljanak. - Odament a legelésző lovához, és megfogta a kantárát. Gideon is felállt, és nagyon sóhajtott.
- Van egy új áramfejlesztőnk, nagyon erős..
- Elég! - vágott a szavába Ibrahim. - Nem kérünk az áramotokból.
- Arra gondoltam, legalább a kávéházba bevezethetnénk. Akkor fel lehetne szerelni egy rádiót.
- Te aztán értesz a csábításhoz, Gideon. Rádió... Magad is tudod, micsoda tekintélyem lenne tőle az embereim előtt. Már csak a próféta állna fölöttem!
 Rádió... Ibrahim gondolatokba merült. Gideon lassan, de szívósan gyarapítja a számlámat az apró szívességeivel. Előbb-utóbb bizonyára behajtja az árát. Hiába, ez a világ rendje. De mégis - egy rádió...
- Nem bánom - mondta Ibrahim. - Elfogadom.
- Még valamit. Jövő héten, a sabbath után, megházasodom. Nem jönnél el a muktáraiddal meg a sejkjeiddel?
 Ibrahim felszállt a lovára, és megrázta a fejét.
- Nem, az nem vezetne semmi jóra. Az embereim látnák, ahogy a férfiak és nők együtt esznek, együtt táncolnak. Nem lenne okos dolog.
  Egymás mellett ügettek a kibuc kapuja felé. Az őr, amikor meglátta őket, kitárta a kaput. Ibrahim kilovagolt rajta, majd visszafordult.
- De én magam eljövök! - kiáltotta oda. - Mert a barátom vagy.

(részlet Leon Uris: A zarándok című könyvéből)
(a zsidó szereplőnk kékkel, az iszlám pirossal volt írva, ez csupán a könnyebb követhetőség érdekében)

A röpke, gondolataimban elkészített, közvéleménykutatás eredménye szerint a blog rendszeres olvasóinak legalább a 20%-át mélyrehatóan foglalkoztatja a zsidók és iszlámok közelkeleti ellentéte, így hát, mikor ezt olvastam gondoltam, mással is megosztom eme rész mondanivalóját, fantasztikus. Szerintem. Érdekes módon, általában ha erre terelődik a beszélgetés, mindenkinek (már aki érdemi részt kíván venni a vitában) határozott álláspontja van az egyik, vagy a másik oldal mellett. Tapasztalataim szerint ez persze többnyire azért van, mer a Vona Gábor jól megmondta, hogy a zsidók csúnya és gonosz emberek, és mind az ellenségeink, az ellenségeink ellensége meg ugye a barátunk. Egy szó, mint száz én mindig megpróbálom elmagyarázni, hogy nem igazán lehet igazságosan állást foglalni, hiszen a két fél közül senki sem okolható a kialakult helyzetért (egyébként itt hozzáfűzném, hogy egyértelműen a suttyó európai diktatórikus, hataloméhes rendszer okolható, egyik részről a Római birodalom, akik száműzték, elüldözték a zsidókat hazájukból, másik részről a Német birodalom, akiknek hatására visszaűzték őket oda), ezért látszik olyan reménytelennek az ellentétek feloldása. De majd Obama. Szóval ezért gépeltem be ezt a részt. Én pont így gondolom.