Igen, nem írtam nagyon sokáig. Azért volt, mert várni akartam, amíg nem stabilizálódik a forint helyzete (amikor újra 300 alá ment, már majdnem írtam), de mostmár úgy látom 600ig meg se áll : ). Hogy mi köze ennek a bloghoz? Semmi. Illetve sok minden, de közvetlenül semmi. 
A megoldás nagyon egyszerű. Tegnap, vagy talán tegnapelőtt voltam egy gyárlátogatáson a Borsodchemben és ott nagyon szépen látszott, hogy az emberek dolgoznak, rakodnak, felügyelnek, fejlesztenek (a többit már a gépek megoldják) és írányítanak. Mindenkinek megvan a maga feladata, a rakodómunkás nem pofázik bele a vezetésbe és a vezetés se szól bele a rakodás folyamatába. Kivéve persze ha valaki nem végzi jól a munkáját, ha a munkás nem teljesíti a feladatát, vagy ha a vezetés nem tudja kifizetni a munkást, ilyenkor kölcsönösen hatnak egymásra a saját eszközeikkel, de ez jobb esetben (ha mindenki rendesen végzi a dolgát) nem fordul elő. Látván a tökéletes példát (hiszen ez bármekkora üzemben így működik) kézenfekvőnek tűnik, hogy az államnak is így kéne működnie. Az egyszerű polgár kurvára nem ért ahhoz, hogy mit kell tennie az ország vezetőjének, hogy mit engedhet meg magának, mik a politikai vagy gazdasági lehetőségei. Éppen ezért nem is tud korrektül közreműködni a vezetők megválasztásában. Szerintem. Persze egyszerű, ha nézi csak a saját érdekeit, ha egyszerűen csak felteszi magának azt a kérdést, hogy rosszabul él e mint 4 éve. De ettől még nem fog jól működni az egész, legfeljebb az ő része, márpedig az egésznek kell jól működnie, nem csak az ő részének, hanem az összes többi résznek is, hiszen a részekből áll az egész (höhö ez tetszett). A rosszabul élünk mint 4 éve koncepció szerint az fog hatalomra kerülni, aki az emberek nagyobb többségének tudja biztosítani a jólétet. Pedig nyílvánvalóan nem az a legalkalmasabb ember, hanem adott esetben mondjuk az, akinek az irányítása után mindenki rosszabul él, mint 4 éve, de mondjuk bevezetnék az eurót. Rövid távon persze nem volt olyan jó, de hosszú távon nagyon jó befektetés volt, tehát nyílván ez volt a jobb vezetés. De mivel érveljenek az újabb választások alkalmával? Vajon kire fog szavazni a magyar ember a Bevezettük az eurót és csökkentettük az államháztartási hiányt. vagy a Bevezettük volna mi is az eurót, és még jobban is élnétek. Az a baj, hogy a demokráciához alapvetően okos emberek kellenek (illetve nem kellenek, csak akkor működik rendesen). Ha egyik sem adott (márpedig nem adott), akkor úgyis mindig az fog nyerni, aki az embereket jobban meg tudja fogni (akármivel, mondjuk hazugsággal is, talán azzal a legegyszerűbb, de persze elismerem, ahhoz is kurvára érteni kell), pedig ez sajnos csak kevés esetben esik egybe azzal, akik alkalmasak is az ország vezetésére. Reméljük a legjobbakat, talán majd most igen. Szóval ha egyik feltétel sem adott, akkor maradt az észszerű, működőképes megoldás: a diktatúra. Nem az az elnyomásos fajta, csak egyszerűen (ahogy a gyárban) azok irányítanak, akik értenek hozzá. Aki meg nem az nem szól bele. Igen az ő életéről döntenek, és ebbe nincs beleszólása, de sajnos máshogy nem lehet döntéseket hozni. Különben valakinek úgyse fog tetszeni és beleszól, mert beleszólhat (hogy ne éljen rosszabbul), hogy ne hozzuk meg azt a döntést, mert jobb lenne ez, de az persze valaki másnak nem tetszik, így sose jutunk sehova. Ha nem jutunk sehova, akkor lemaradunk, ha lemaradunk akkor pedig rosszabbul fogunk élni. Ez egy ördögi kör. Meddig kell süllyedni, hogy történjen végre valami? Egyébként szerintem a diktatúra nem olyan utópikus elképzelés, hiszen ha csődbe megy az államgazdaság (ha van ilyen egyáltálán), akkor majd persze csak állunk és várjuk, hogy az unió megoldja a helyzetünket (mert egyértelmű: mi erre nem vagyunk képesek magunktól), ő meg mondjuk ideállíthatna valakit, aki teljes hatalmat kapna. Na? Szerintem tök jó.