A Közel-Keleti (mit is hívunk Közel-Keletnek?) helyzet egyre fokozódik. Háború dúl. Emberek lőnek embereket. Najó persze a csimpánzok is kinyírják néha egymást a kajáért, de az mégis csak a túlélésért megy. Normális élőlény, ha egyébként teljesen normális életkörülmények közt él nem írtja a fajtársát. Ilyenkor az embernek akarva akaratlanul is megfordul a fejében, hogy mi van hogyha behívják (már ha beszállna Magyarország a háborúba, mármint most nem az esélyekről beszélek, csak az elképzelésről : ). Elég rossz lenne. Azt hiszem rászoknék a dohányzásra, vagy legalábbis a fűre mindenképpen : ). Nem tudom mi a fenére számítottak ezek a bolond Grúzok, amikor neki mentek Oroszországnak. Najó persze "nem tartozik" az oroszokhoz, de azért ha egy kibaszott hadsereget vezetnék én egy olyan térképet használnék, ahol Dél-Oszétia orosz területnek van bejelölve : ). Azt hiszem nekem kéne tárgyalnom Putyinnal, meg Mihail Szaakasvilivel (áá ezt én se tudtam, kigugliztam), egy csapásra meg oldanám a problémákat. Vagy nekem kéne vezetnem mindkét országot : ), az egyszerűbb lenne, csak magammal kéne megtárgyalnom a problémákat, aztán a kész megoldást, a tökéletes érveimet, a hibátlanul felépített gondolatmenetemet egyszerűen csak feltölteném ide a blogomra : ). Az is egy elég kellemetlen dolog, hogy azt se lehet tudni mi történik, az oroszok szerint vége már a háborúnak, de mondjuk szerintük halottak se voltak, meg bombázás se, gondolom háború se volt, sőt ők csak egy békés nomád nép északon akik csendben vodkázgatnak, amíg a sok hülye az olajért harcol.

Az a hülye eladónő az éjjelnappaliban. Veszek egy sima rágót (sima mentolos), jól beüti a kasszába, 2000essel fizetek, mert nincs apróm (ezt mondom, de persze csak fel akarom váltani a 2000est háháhá), és mindig, de tényleg mindig bepróbálkozik: ezresig ad vissza, aztán vár egy kicsit, hátha nem veszem észre, hátha egy komplett idióta hülye vagyok, akinek tényleg csak papírpénze van, vár, vár, vár és néz - de az olyan rendes menj már a picsába nézés - és aztán, hosszú másodpercek múlva,  ad még egy ezrest... Meg van sértődve, látom rajta, hogy mérges rám áááá, de persze nem csinált semmi rosszat, azért mégse mondhatok semmit, mert nem kellő gyorsasággal ad vissza, mert akkor egy bunkó paraszt vagyok. És mit lehet akkor csinálni? Mosolyogni, egy halk köszönömmel kivonulni a boltból, bekapcsolni a hülye mp3 lejátszómat és elindulni tovább a megkezdett úton (ennek semmi metaforikus jelentése nincs, szó szerint kell érteni : ).

- itt rajtam kívül álló okok miatt elment a net, azóta eltelt 1 óra, megettem vagy 8 - 10 barackot (biztos azt hittétek, hogy valami izgalmasabbat csináltam, mint amilyeneket levi szokott blogírás közben : ) -

Üldögéltem békésen hátul a kertben, olvasgattam, amikor hirtelen a gondolataim véletlenszerű formálódása során pont úgy álltak össze, hogy egyszer csak kipattant a fejemből ez a fantasztikus felfedezés: az irodalmi párhuzam a két cím között: Pop, csajok, satöbbi (a könyv amit olvastam) és a Föld, kaland, ilyesmi (a kispál album, tudjáátok : ). A pop a környezet (a főszereplőnek egy lemezboltja van, ahol popzene megy és szerinte ez... ez most lényegtelen a kifejtés szempontjából : ), míg az albumcímben a föld a környezet, mint környezet. A kaland és a csajok (a csajok kifejezés eleve olyan kalandos : ) közti párhuzam az egyértelmű. És persze az ilyesmi és a satöbbi közt is (najó persze belelehet magyarázni jó nagy külömbséget is, de most inkább mindenki magyarázzon bele párhuzamot : ). Hát nem egy irodalmász vagyok? Vajon Lovasi olvasta a könyvet és abból merítette az ihletet? Jaja, biztos és ez tök jó, hogy én vettem észre, biztos csak én tudom meg ő, ez a mi kis titkunk : ). De miért is gondolom ezt? Azt hiszem teljesen alaptalan, hát gyorsan megnéztem a könyv írásának időpontját: 1995, az album kiadásának éve: 1992 : (. Hát ezt buktam, akkor viszont lehethogy Nick Hornby halgatta a kispált? : ) Igen egyébként lehetséges, végülis londoni a srác és oda simán eljuthatott a kispál, bár az angolok kétlem hogy ilyen halandzsa közép-európai nyelven énekelt dalokat hallgatnának, ráadásul biztos nem érti a szöveget. Aztán rájövök, hogy milyen hülye vagyok, az angol címe biztos nem ez, gyorsan utánajárok (ide csak gondosan átellenőrzött információk kerülnek fel : ), és tényleg nem, akkor viszont a fordító hallgathatott kispált (1998): M. Nagy Miklós. Ááá de ő nem olyan híres, így már nem olyan jó. Vagy lehethogy csak véletlen? Utálom a véletleneket, nincs bennük semmi izgalmas (már az ilyenfajta véletleneknek, a véletlennek is van egy csomó fajtája, van amikor persze kurva meglepő és izgi : ).

Átmentem kreszen, huhuuuuu, Opel Vectrán tanulok tovább vezetni : ),  megállíthatatlanul haladok az álmom felé, ami egy fekete mustang, amiben bömböltetem az Unfinished Sympathyt (a Massive Attacktól) : ).