Nagyon kicsi ez a hely. Nem fogok elférni, ezt most megállapítom, pedig nem rég óta vagyok itt. És mindig erős dohány szagom lesz, miután itt járok majd. Ez egy láncdohányos.
- Egri László. idenyújtja a kezét.
- Sz.. Dániel.
- akkor szólíthatlak daninak, ugye?
ne, inkább maradjunk a dánielnél.
- persze!
A többiek mind Laci bácsinak szólítják, úgyhogy én is így fogom. Itt mindenki dohányzik, úgyhogy én is rágyújtok. Ezeket normál esetben illik megkérdezni, de itt valahogy olyan légkör van, hogy úgy érzem ezt mindenki így csinálta, mintha mindig is tudták volna, hogy ő Laci bácsi és itt lehet dohányozni. Különben jól érzem itt magam, nagyon kellemes hangulat van és sokan vagyunk pedig azt hittem csak én leszek és Laci bácsi. Laci bácsi egyébként 50 körül van és a lányokat éppen a szexuális életükről faggatja, majd pedig kifejti, hogy a kocsma után a család az első. A Hajnal utcán kurva nagy dugó van, a külső sávban nagyrészt kamionok vannak (gondolom ők mennek csak kifele ilyenkor a városból), meg persze a miénk, a zöld opel vectra. Azt mondták az autós iskolában, hogy jó állapotban van, pedig igazából 292 456 km van benne és lassan szétesik. Laci bácsi azt mondta, tavaly még kijelezte a külső hőmérsékletet. Az idén már azt sem.
- index jobbra, majd húzódj le az út szélére, itt veszek egy cigit.
gondolom azért nem vásárol be reggel, mert reménykedik hátha ma nem szív el olyan kurva sok pénzt, de aztán csak meg kell állni. Mindegy, végülis elég mobil a munkahelye, úgyhogy ez belefér, hogy mindig keresni kell egy boltot (mobilabb azt hiszem nem is lehetne). Goldengatet szív, viszont a kocsiajtajábanlévőtároló"polcon" (ennek mi is a neve?) van vagy 6 doboz Bond. Hmm, de érdekes, pedig az ember azt hinné, hogy a láncdohányosok ráállnak egy fajta cigire, pedig nem, úgy tűnik inkább a tökmindegymilyencigit szívok folyamat játszódik le. Különben Laci bácsi nagyon jófej, sokmindenről lehet vele beszélgetni, ha pedig nem akarsz semmiről, ő beszél folyamatosan, csak bólogatni kell. Ez szerintem nagyon megnyugtató dolog. Azt hiszem ilyen furcsa oktatót csak én kaphatok, más biztos átlagoktatót kap vagy átlagjófejet, vagy Laci bácsi az átlagoktató?

Vége. Én ott voltam, mikor a nyár egyszerűen csak elmúlt. A szinen voltunk a Párommal, ültünk egy asztalnál, és éppen sírva nevettünk, azon a srácon, aki a szavakat furcsán (de rendszerezve) felcserélve énekelte a mennyország touristot. 
Hiába vagy megvéd
Aki a törvényektől ügyvéd
Akkor már tudtuk, hogy ha ma lefekszünk, akkor holnap már ősz lesz. Régen még rámjött volna a sírás, ha ennyire a tudatában vagyok egy ilyen dolognak, de mostmár belenyugszom a körforgásba : ).
Itt senki se védőháló
és ha szakad a golyóálló,
a halálugrás tvn
és a tulvilági végén
Pedig sok előjele volt a dolognak, de inkább a múltat értékelem, minthogy a jövőn szomorkodjak, vagy legalábbis nyílván ezt kéne tennem. Érettségi, ballagás, szalagtűző, énvagyokalegnagyobbebbenazegészszargimnáziumban (ez korra és magasságra is igaz!), szóval izgalom, jókedv, szomorkodás, ünneplés egymás hegyén hátán. Biztos jó lesz, csak úgy pörögni fognak az események.
ééééÉéééÉ
Majd rólad szólnak a sajtó
És veled van tele a hírek
Aki a pokolra kíván ajtó
Annak balra a második jutni
És vége, a fesztiváloknak is vége lett erre az évre : (.
Szoval optimistán kell állni a dolgokhoz, csak valahogy olyan letargikus állapotba kerülök, ezt persze inkább csak ma kezdtem el érezni. Nem tudok válaszolni rendesen, nem jut eszembe, hogy mások felől érdeklődjek, néha még a saját nyomorom előadására is képtelen vagyok : ). És a többieken nem látom ezt, pedig biztos ők is ugyanígy éreznek. Kivéve Dávid. Ő nem. A győzelmi mámor teljes hiányában, belenyugodva a nyereségbe verek szét mindenkit pingpongban. Mert nekem ennyi. És Bori is nagyon hiányzik, pedig csak nem rég ment el, egy kicsit aggódom is azt hiszem, bár ő a jég hátán is megél, én viszont nem tudok magamra főzni, mosogatni. takarítani, felelősségteljesen házibulit tartani... : ), szoval gondolom logikusabb lenne, ha ő aggódna értem : ). Elég jófejek voltunk. Mármint úgy egymással, meg másokkal is, szerintem nagyon szimpatikus testvérpár vagyunk. Sokat buliztunk együtt, aztán eljött az utolsó este, amikor együtt laktunk és jótestvérekhez méltóképpen elbúcsuztunk, szórakoztunk, illuminált állapotba kerültünk, beszélgettünk a jövőről, barátokról, a városról, múltról, emberekről, szerelemről, rólam, róla, rólunk, gyerekkorról, szóval mindenről, amiről ilyenkor illik : ).

Kedves Borbála!
Sok szerencsét továbbra is az életben. Egyél, igyál (igyál, igyál....), aludjál, tanuljál, szórakozzál és ne háborúzz!