https://www.youtube.com/watch?v=6-k5CfFGDxg (egyáltalán nem szükséges megnézni). Ez volt/van nekem kirakva személyes üzenetbe msnen. Ez egy figyelemfelkeltő videó, azzal a céllal készült, hogy minél több ember lássa. Ha már megcsinálták, én támogatom őket. Aktualitása a koppenhágai klímacsúcs (ahol a 2012ben lejáró kiotói egyezményt (ami az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozó nemzetközi egyezmény) kívánják megújítani, vagy nem). Szeretnék tisztázni ezzel kapcsolatban pár dolgot.

Először is leszögezném, hogy ez az egész sokkal többről szól, mint a klímaváltozás. Nekem. Itt gondolkodásmódról van szó (mindenre ezt mondom, szerintem minden gondolkodásmód kérdése). Az alapvető problémám a fejlődés mértékével van. Mert mit tartunk most fejlődésnek? Hát sok mindent (én se értek hozzá persze olyan nagyon), de úgy alapvetően van nekünk ez a GDP dolgunk, ami alapján mérünk mindent. Mit mutat meg a GDP? Amúgy ehhez sem értek, de csak úgy nagy vonalakban, a GDP azt méri, hogy mennyit fogyasztunk. Na-mármost, ha jó sok követ meg olajat, meg aranyat meg tököm-tudja mit kitermelünk, meg behozunk mindenféle ilyen-olyan terméket, mindent elfogyasztunk és százmillió tonna szemetet termelünk, akkor királyak vagyunk, mert kurva jó a GDPnk. Most eszerint a mérce szerint mérünk, minden ország erre törekszik, ezt tűzi ki maga elé célul, minél többet fogyasszunk. Tegyük fel, hogy minden évben átlagosan nő minden országnak a GDPje 1%al. Na ez nagyon jó, örülünk, tapsolunk ujjongunk. Nem kell hozzá nagy matematikusnak lenni, hogy észrevegyük, hogy ez az egész dolog tart a végtelenbe. Termeljünk egyre többet, fogyasszunk egyre többet, többet, többet és így tovább a végtelenig. Ahhoz meg nem kell nagy környezetvédőnek lenni, hogy belássuk a föld készlete véges (az most mindegy, hogy a kőolaj-, ivóvíz-, vagy akármilyen készlete), tehát a kettő összeegyezhetetlen. Szerintem ez világos. Itt bukik meg ez az egész fejlődésmodellünk. Tarthatatlan, egyszerűen nem reális. Nem veszi figyelembe a korlátainkat, holott azok vannak. És az is mindegy, hogy most ez fel van e nagyítva, és igazából nem most, hanem csak 20 év múlva érkeznénk el arra a pontra, hogy elfogyott a kőolaj, a lényeg itt az, hogy ez a rendszer egyszerűen nem fenntartható. Azt hiszem, most már érthető mire is irányul ez a fenntartható fejlődésnek nevezett dolog. Itt nem arról van szó, hogy én most feltalálom a fúziós erőművet vagy teletelepítjük a sivatagot naperőművel és akkor kvázi ingyen lesz az energia, akkor minden szép és jó, akkor már járhatunk mindannyian kocsival. Nem, mert a kocsiknak kell váz, kell motor, kell út, egyszóval kell hozzájuk anyag. Anyagunk meg nem lesz végtelen. Egyszerűen nem, van egy adott mennyiségünk és kész. Ebből kell gazdálkodni. Az életstílusunkat, a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni. Ez így nem mehet tovább. Mi (európa és amerika) nagyon jól éltünk/élünk és ezt még talán el is bírná a föld. De itt van a nyomunkban például kína (nem kis létszámmal), akik még csak most adják be igényeiket a plazmatvre, a kőolajra, a terepjáróra, az energiára és anyagra. Ez így egész egyszerűen nem mehet tovább. Nincs rá kapacitás. A tények szerintem magukért beszélnek és az opciók is nyilvánvalóak: megoldjuk intelligensen, közösen, egymással kommunikálva. Vagy ragadjunk fegyvert és lőjük le a másikat -ahogy azt megszoktuk-, hogy az a kevés megmaradjon nekünk.

Egy lényeges ponthoz érkeztünk a történelemben, a koppenhágai csúcson most nagyon sok múlik. Itt most láthatjuk mit tanult az emberiség az elmúlt 60 évben egymástól és a múlt tanulságából.