Először azt hittem, hogy csak a mi kis városunk lett ilyen nemzetközi. A közelmúltban vettem észre, a főtéren sétálgatva, miután szomorúan elballagott mellettem egy középkorú férfi valami melankolikus spanyol dalt énekelve (persze lehet hogy olasz volt), jött szembe két szimpatikus néger úriember - this is the great church, majd pedig hallottam, ahogy felvilágosítást kap egy turista az Aranybika szálloda (amit egyébként Hajós Alfréd tervei alapján építettek 1915-ben, aki egyben az első olimpia bajnokunk is, micsoda ember : ), szóval ennek a szállodának az ajtónállójától (nem tudom mi a hivatalos megnevezése) angol nyelven, persze most itt arra célzok hogy külföldi turista volt, nem azt akarom kiemelni, hogy tud angolul a kedves alkalmazott : ), de azért az is dícséretes. Na szóval gondoltam milyen very international lett ez a Debrecen, de aztán egy kicsit kavargott bennem a gondolat és keveredett más tapasztalatokkal is, és végül is ez az egész világ olyan nemzetközivé vált. Észrevettétek már, hogy msnen mindenkinek angolul van kiírva a saját személyes üzenete? pedig igen, és régen, régebben (szóval még pár éve se) szerintem nem így volt, vagy csak sokkal mérsékeltebben. Maszatnak a nevében is eleve egy angol mondat van, mikesnek sajátos fonetikus írással van kiírva valami ájdáhóról... A többieket nem részletezem, de higgyétek el, mindenkinek van valami angol benne. Még Lénárdnak is, pedig neki csak ennyi van: kitűzték egy feladatom, YEAAAH! : ). Csodálatos ez az egyre terjedő népesség-, és ami fontosabb kultúrakeveredés. Így igazán színes lesz a mi kis életünk is. Hiszen mi már nagyjából ebben nőttünk fel és szerintem érződik a mai, szóval ezen a generáción. Ezzel együtt persze fontos, hogy megőrizzük saját szokásainkat, hagyományainkat is, mert ha mindig mindenben csak mást követnénk, és mások is így tesznek, akkor megint kialakul valami, ami ugyanolyan lesz, és akkor már megint egyhangúvá válik, szóval ez így nagyon jó, csak érdemes megtartani egy egészséges egyensúlyt. Ügyesen kell mozogni a nyitottság és a régi értékek tartása közt. Szerintem az hülyeség, hogy teljesen egységesíteni kell az oktatásügyet egész európában, mert mindenhol másfajta emberek laknak, akiknek teljesen más az ideális tanítás. Ugyanakkor, az is marhaság, hogy így tanítják a történelmet, ahogy most. Úgy állítják be a dolgokat, hogy a magyarok mindig nagyon korrektül viselkedtek minden helyzetben, csak a többi nemzet állandóan kibaszott velünk (nyilván másoknak ugyanezt tanítják saját magukkal). Pedig biztos nem így volt. Szinte egészen biztos vagyok benne, hogy kegyetlenül bántunk a horvátokkal, a románokkal, vagy akár a szlovákokkal is, mikor itt éltek Magyarországon. De erről sehol egy szó se. Miért nem kaphattak önálló területet a saját nemzetüknek, mikor ilyen alapon mi is azt követeltük magunknak (pl. az osztrákoktól). Micsoda ostobaság. Szerdán próbaérettségizem (akinek még mindig nem lenne világos, nekünk az erre kapott jegy nagyon sokat számít, gyakorlatilag eldönti a félévünket, szóval igen, kell rá tanulni) és rájöttem, hogy milyen jó ez a forrásközpontú történelemkönyv, csak eddig azt hittem tök hülyeség, mert lusta voltam elolvasni a forrásokat, mivel általában eredeti, vagy majdnem eredeti szövegkörnyezetben kerültek be a békeszerződések részletei, meg hasonló iratok : ). Többször is végigolvasom mire megértem ezeknek a kusza gondolatmenetét. Nem is ez a lényeg, hanem kurva jó dolog, egy csomó mindent meg lehet érteni, vagy ami még sokkal jobb, azt is meg lehet érteni, hogy miért nem értette senki, az a legjobb : ). Csodálatos dolog ez a történelem.

Mikor először elkezdtem inni alkoholosat, rádöbbentem, hogy ez milyen fasza dolog és mennyire emelkedettebb hangulatba kerülök, mint józanul. Aztán pár évig mindig így tettem. Mert miért ne innék? Egészen feldobja a hangulatot, főleg egy nagy társaságban. Aztán mikor mostanában elmentem úgy valahova, hogy nem ittam, csak almalevet (ilyenkor mindig almalevet iszok, az valahogy mindig előkerül, nagyon elterjedt ez az almalé) és teljesen józan voltam, rájöttem, mennyire elszoktam az ilyen viselkedéstől, pedig nem is olyan borzasztó, mint ahogy azt elképzeli az ember : ). Voltaképpen teljesen más, igazából összehasonlíthatatlan. Más dolgokra leszek figyelmes, meg más dolgokat veszek észre, amit amúgy nem, ha be vagyok rúgva, szóval más állapot, más hangulat. Most, hogy már van jogosítványom (lassan 2 hónapja : ), voltam már úgy buliba, hogy kösz nem kérek semmit, vezetek. És teljesen jó volt. És egyre inkább az erősödik bennem, hogy persze inni tök jó dolog, de ha valami mást kell csinálni, mondjuk másnap tanulni, vagy vezetni, akkor bármikor el lehet menni úgy is valahova, hogy nem iszok. Szóval gyerekek ne igyatok olyan sokat! Na meg persze, most még így az első hónapokban rájön az is, hogy tök jó dolog vezetni, mert még élvezi az ember, hogy úgy irányítja azt a nagy piros gépjárművet : ). Igen azért írom ezt most, mert pontosan ez történt velem : ). Apa részegen is azért még mellettem ül és erősen figyeli, hogy mit hogy csinálok. De mire hazaértünk, idenyújtotta a kezét, arcon csókolt (ez de szép kifejezés : ) és mondta hogy gratulál, ez a vezetés most hibátlan volt. Nem volt sok, vagy 2km, de most komolyan higgyétek el, apánál kurva nehéz megcsinálni valamit (amihez ő is nagyon ért) úgy, hogy azt mondja: ez hibátlan. Rengeteg tapasztalat, oktatás és dorgálás áll a hátam mögött, de megtanítottak vezetni, és ez tök jó, persze rengeteg dolog van, amit egyszerűen csak tapasztalat útján lehet elsajátítani (még kifinomultabb kuplungkezelés, előzés a 4esen...), de azért van még egy dolog amit tudok és ez jó, nagyon jó.

Kisebb dizájnbővítésen ment át a szobám, igazán büszke vagyok rá. Fel is raktam egy képet az új fali gitáromról. Nagymamától hozta el Bori (egyébként nagybátyánké volt még, a címkéjén látszik, meg amúgy is egyértelmű, egy igazi orosz gyártmány, szerintem elmúlt már 20 éves is), hogy majd megjavíttatja, de persze nincs olyan hangszerüzlet, ahol vállalták volna, úgyhogy marad fali gitár. De biztos jobban érzi magát, mint a padláson porosodva. béke.